A 19. század előtt a parfümöt nem csak a test illatosítására használták, hanem, hogy elfedják a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagokat. A 16. században bezártak a nyilvános fürdőhelyek, mivel úgy tartották, hogy ezek felelősek egyes fertőző betegségek terjedéséért. Főként a legelőkelőbb társadalmi osztályok képviselői irtóztak a mosdástól. A ruhákat addig hordták, míg teljesen elnyűttek, és orruk alá illatosított kendőt szorítottak, hogy elviseljék az abból áradó kellemetlen szagokat.

A kölnivíz feltalálása a karthauzi szerzetesek nevéhez fűződik. 1792-ben Köln egyik tanácsosának fia nászajándékba kapott egy üvegcse illatos vizet egy szerzetestől. A házaspár a titkos recept ismeretében gyártani kezdte az addig ismeretlen folyadékot, amit a városba érkező francia csapatok neveztek el kölnivíznek.

A leghíresebbek

1853-ban Eugénia császárnő bízta meg Pierre Francois Pascal Guerlain orvos-kémikust, hogy készítsen számára egy exkluzív illatosító vizet. Ekkor született meg az Eau de Cologne Imperiale. Guerlain vállalkozása 1828-tól kezdve készített parfümöket, megrendelői között szerepelt Honoré de Balzac is. A kémikus nevét viselő cég a mai napig az egyik legnevesebb parfümgyártó. Leghíresebb termékei a Jicky (1889), a Mitsouko (1919), Shalimar (1925), Vetiver (1955) és a Jardin de Bagatelle (1983).

A 20.században többnyire divattervezők adták ki az új illatokat, amiket saját nevükkel fémjeleztek. A parfüm illata egybefonódott a divatházak kínálatával. Az 1916-ban alapított Chanel cég dobta piacra az első szintetikus alapanyagokból alkotott parfümöt a Chanel 5-öt, amit Ernest Beux tervezett.

1944-ben korlátozott példányszámban jelent meg a Rochas cég első illatcsodája, a "Femme". A Lalique által tervezett számozott üvegcsékhez csak megrendelés útján lehetett hozzájutni. Öt évvel később kiadták a férfiak számára készített Moustache-t, majd 1959-ben a hölgyeket örvendeztették meg a Madame Rochas-szal.